Kedves Tagok!

A cím sem biztos, hogy takarja a tényeket mivel már 24.-én egy kemény csapat bevette Szekszárd főterét.

Történt,hogy Szobota Gyula és Géczi Attikó vonatra szálltak 24.-én a Keletiben 13.15-ókor és 15.-ókor Sárbogárdon kitörött Attikó bőröndjének kereke,így hát leszállították a vonatról Őket.

De mint illik "öreg finánchoz" 500.-fm.-en belül meleg helyre találtak és vártak engem mint mentesítő járatot szorgalmasan /fogyasztva/.

Komp elment 14.00-ókor az orom előtt irány- darány Siófok helyett Észak-Balaton zegzugos útjai,mivel rövid programra volt állítva a GPS.-nevü anyaszomorító.

Így 15.40-óra körül sikerült kiváltanom volna Őkelméket a kocsmahivatalból,ha el nem küldenek a setét klozetba ahonnan csak nagy nehézségek árán találtam vissza a fizető pincérhez aki közölte már késő/ hála az Úrnak-gondoltam de ez nem látszott az ábrázatomon, legalábbis remélem/

Ezek után akadálymentes bejáraton keresztül/mégiscsak kitörött az a fránya kerék/ távoztunk 17,30-óra körül mivel dél irányából 45 kg.-os csomaggal támadt Horváth Zoli a Dél Bácskai borokkal és páleszokkal felfegyverkezve.

Attikó biztos ami ziccher felcsatolta a homloklámpát és előre mondta a kanyarok hosszát és ívét.

Gyula hátul aggódott mi lesz ebből,ha időben nem állunk meg/liberóóóó.../

Minden akadályt leküzdve hajtottunk Szekszárd irányába de közben kiderült,hogy Mohács felé kell menni ha elérjük Szekszárdot. Szüzmária Idesanyám eltévedtünk...gondoltuk.Ezért aggodalmunk csillapítása végett Szabó Lacit kiküldtük Szekszárdi buszállomásra Zoli elé lesz ami lesz ketten csak megbirkóznak 45 kg.-os csomaggal?!

No de láss csodát a mohácsi út a szekszárdi autóbusz pályaudvar felé vitt bennünk.Piros kabát és a 45 kg.csomag könnyű célpont megtaláltuk őket.

Innen már havaj volt a revizori szállást megtalálni idegenvezetőnkkel, kiskocsim úgy nézett ki mint román ágynemű ügynökök akik bevetésre készülnek.

NAV-pénzügyőr revizori szálláson az ŐRSÉG/külsős/ papucsban fogadott és eligazított bennünk.Mindenki kiválasztotta neki legkedvesebb hálótársát és ebben megnyugodva, no meg a pár pálesz áldásos idegnyugtató hatása alatt Szabó Laci elvezette a csapatot egy remek vendéglátó egységbe.Útközben megcsodáltuk Szekszárd főterét és mediterrán hangulatú utcáit.Javaslom mindenkinek csodaszép kisváros.Vacsi részemről remek, Horváth Zoli belenyúlt egy nem éppen médiumra sikerült marhasültbe.Cseréltünk félúton így mindenki jóllakott.

Ezek után séta a szállásra én még a heverőre emlékezem aztán GAME_OVER ezeknek miből van a májuk éjjel 02.00-óig még beszélgettek/állítólag/!

No ez volt 24.-én a sorozat majd folytatódik a képeket erről látjátok.

 

 

Megtekintések: 88

Válaszoljon erre

Válasz erre a beszélgetésre

Tisztelt Tagurak/ és Taglányok!

Hát ez csak nagyjából igaz. Attilko bőrönd kereke már Hatvanban kitört, és csak úgy csörömpölt a sok borminta a sínek között.Egész úton , amig a vonatom lerohant a másfél óra alatt a hatvan kilométeres távot, azon morogtam, hogy agyondicsért északi barátom nem küldte a pincészete bormintáit, de amikor a vágányok között harcoltam a borbőröndömért, megbocsájtottam neki, és a morgást más irányban fejtettem ki. A vasútas érthette a mondataimat, szerintem ő is kondásipari technikumot végzett.

Attilko egész úton fejlámpázott, bár szerintem én hiába mondtam, hogy jobbra, meg balra, RR-s barátom ment a maga tonicos feje után. Gyula meg egész úton  csak vesézett, ami abból állt, hogy megállás , vesékézés, indulás megállás vesézés, megállás és megint  egy kis vesécskézés.(Én magamon a sok izgalom a papucsos felügyelőnél gyött ki!)

A vacsi úgy vót, ahogy vót. Csak Zoli akart médiumosként gizdálkodni, de az szerintem csak marhaság,  mnekünk jő volt a pöri is.

Elmondhatjuk összeségében jó volt, hogy Attikót idézzem "úgy vót, ahogy vót."

Hozzászólás a beszélgetéshez

RSS

© 2024   Created by Rozsa Robert.   Működteti:

Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek